Google+
Youtube
Pinterest
  • 20Aug

    Kávé a rákos betegségek kezelésében
    Napi legalább négy csésze kávé elfogyasztása csökkentheti a vastagbélrák kiújulásának kockázatát - derült ki az amerikai Dana-Farber Rákintézet nagyszabású tanulmányából. A vizsgálat majdnem ezer olyan ember bevonásával készült, akiknél műtétet és kemoterápiát is alkalmaztak a vastagbélrák kezelésére. A Journal of Clinical Oncology című folyóiratban közölt eredmények szerint a kávéfogyasztás azoknál bizonyult a legjótékonyabb hatásúnak, akik napjában négy vagy több csészével fogyasztottak a nedűből - vagyis nagyjából 460 milligrammnyi koffeint vettek magukhoz. Ezeknél a pácienseknél 42 százalékkal kisebb volt a valószínűsége a rák kiújulásának, mint a kávét nem fogyasztóknál és 33 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak bele a rákba vagy egyéb betegségbe. Napi két-három csésze kávé jóval szerényebb jótékony hatással bírt, míg napi egy vagy kevesebb csészényi kávé csupán minimális védelmet jelentett. Az ígéretes eredmények ellenére a tanulmányt vezető Charles Fuchs óva inti a nem kávézó pácienseket attól, hogy elkezdjenek kávézni - olvasható a The Daily Mirror című brit napilap internetes oldalán. "Ha valaki rendszeres kávéfogyasztó és vastagbélrák miatt kezelik, akkor ne hagyja abba a kávézást. Ha azonban nem iszik kávét és azon gondolkodik, hogy elkezdjen, először mindenképpen konzultáljon az orvosával" - jegyezte meg a szakember, hangsúlyozva, hogy további tanulmányokra lesz szükség a friss eredmények megerősítéséhez. A mostani tanulmány az első a világon, amely összefüggést mutatott ki a koffeintartalmú kávé és a vastagbélrák kiújulásának kockázata között. Számos közelmúltbeli tanulmány eredményei sugallják, hogy a kávé védelmet nyújthat a rák különböző típusainak, köztük a posztmenopauzális (változókor utáni) emlőrák, a melanóma, a májrák és a prosztatarák kialakulásával szemben. Forrás: MTI
  • 20Aug

    Furcsaságra bukkantak az alvás-ébrenlét ciklussal kapcsolatban
    A szabálytalan alvás-ébrenlét ciklus javíthatja a memóriát. A furcsa jelenség kulcsát a 2-es típusú inzulinszerű növekedési faktor (IGF2) jelenti - állítják a Max Planck Intézet és a Ludwig Maximilian Egyetem (Németország) munkatársai. Ismert, hogy az alvás alapvető jelentőségű a memóriaszerveződés szempontjából. Az alvás alatt a frissen megszerzett információ az előagyból (prefrontális kéreg) a hosszútávú memóriába kerül át, ahonnan későbbiekben előhívható lesz. Moritz Rossner és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy egy jelátviteli molekulának, az IGF2-nek alapvető szerepe van a folyamat szabályozásában. Az IGF2 szintje függ a cirkadián ritmustól (alvás-ébrenlét váltakozása). Állatkísérletekben kimutatták, hogy a ciklus megzavarása következtében az IGF2 folyamatosan magas szinten áll be, ami a viselkedési tesztek eredménye alapján nagymértékben javította a kísérleti egerek memóriájának teljesítményét. Mindazonáltal, az állatok magatartása eltért a normálistól, például jóval ingerlékenyebbek lettek. A kutatók bíznak benne, hogy az eredmények alapján az IGF2 egy potenciális molekula lehet az Alzheimer-kórban szenvedő betegek memóriájának javításában.
  • 20Aug

    Meglepő eredmények a meditációról
    A nondirektív, azaz "iránytalan" meditáció azt az agyterületet képes aktiválni, amely egyébként pihenéskor irányítja az életünket, és a gondolatok, érzelmek feldolgozásáért felelős. Buddhista és transzcendentális meditáció, zen, csakra - számtalan meditációs metódus létezik, de mindegyik célja alapvetően ugyanaz: több béke, kevesebb stressz, jobb koncentrálási képesség, a gondolatok és érzelmek hatékonyabb feldolgozása. Nagyobb tudatosság, önészlelés is kapcsolódik mindehhez. Ám melyiket válasszuk? Melyik a leghatékonyabb? Eddig ezt a kérdést tudományosan kevesen kutatták - írja a Medical Xpress. Most viszont a norvég műszaki egyetem (Norwegian University of Science and Technology, NTNU), az Oslói Egyetem és a Sydney-i Egyetem összefogott és átfogó kísérleteket végeztek, azt vizsgálva, hogy miként működik az agy a különböző meditációs típusok közben. A technikák két fő csoportba sorolhatók. Az egyik a koncentráló meditáció, amikor a meditáló a saját figyelmét a légzésére és bizonyos gondolatokra összpontosítja, s amikor így tesz, akkor elnyomja más gondolatait. A másik az "iránytalan", "nondirektív" meditáció, amikor az érintett inkább szabad folyást enged a gondolatainak, agyának, miközben nem túl erősen szintén a légzésére és valamilyen meditációs hangra koncentrál. (A modern meditációs eljárások inkább ez utóbbira szoktak hasonlítani a Medical Xpress szerint.) "Senki nem tudja, hogy miként működik az agy meditáláskor. Éppen ezért akartuk tanulmányozni ezt" - mondta a kutatásról Jian Xu (Csian-Hszü), aki orvos a trondheimi St. Olavs Kórházban és az NTNU-ban is kutat. A mostani kísérlet során 14 embert teszteltek MRI-készülékkel. Ők mindannyian ismerték a Norvégiában kifejlesztett Acem meditációs metódust, amely elsősorban a nondirektív meditáció irányzatához tartozik. (Éppen ezért a kísérleti eredmények is elsősorban erre a meditációs típusra alkalmazhatók - tehetjük hozzá, utólagos bölcsességgel.) A kutatók a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyikben a kísérleti alanyok iránytalan meditációt folytattak, a másikban koncentrálást jobban igénylő feladatot kaptak. A kutatócsoport azért választott meditációban jártas alanyokat, hogy kevesebb félreértés adódjon az MRI-vizsgálat során. Az eredményeket a tudósok a Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban publikálták. Mint kiderült, a nondirektív meditáció az agynak azt a területét aktiválta, amely az önmagunkról való gondolkodásért és az érzelmekért felelős. Amikor a koncentratív meditációt vizsgálták, akkor viszont az agynak e területe ugyanolyan képet mutatott, mintha pihenne. Xu meglepődött az eredményeken, hiszen azok azt mutatták: az agy aktivitása éppen akkor volt a legnagyobb, amikor az adott személy gondolatai szabadon áramlottak, vándoroltak. Amikor az agy jobban fókuszált, kisebb volt az aktivitása. Amikor a résztvevők befejezték a speciális feladatot, és nem csináltak "semmi különöset", akkor, a nondirektív szakaszban aktivizálódott ugyanis az a terület, amely a gondolatok és érzelmek feldolgozásáért felelős. A tanulmány egyik legfőbb következtetése, hogy a nondirektív meditáció nagyobb teret ad a memóriának és az emlékek feldolgozásának, mint a koncentrált meditáció - erről Svend Davanger, az Oslói Egyetem idegtudósa nyilatkozott, aki a publikáció társszerzője. A szóban forgó agyi terület akkor mutat általában nagyobb aktivitást, amikor pihenünk. Ez egy alapvető operációs rendszer, egy "pihenő hálózat", amely akkor veszi át az irányítást, amikor nincs külső feladat, amely elvonná a figyelmünket. Éppen ezért különleges, hogy egy mentális feladat, a nondirektív meditáció is képes aktiválni ezt a területet. (forrás: www.hazipatika.com)
 << Előző 5  

Megjelenítve 6 - 8 a(z) 8 találatból